Paintballaddict – csak így, simán…

Egészséges elmebaj – az utolsó golyóig…

Posted in Fun, Scenario, Woodsball by Tacepao on 2009/06/02

randomTavaly ismerkedtem meg ezzel az „elmebeteg” játékvariánssal. Hogy mi is a lényege? Felállnak egymással szemben a csapatok, lehetőleg egy jól áttekinthető pályán és rajt után lőni kezdik egymást. Eddig semmi különös, de most jön a csavar! Ha eltaláltak, nem kell kiállnod, hanem tovább játszhatsz, mindaddig, míg ki nem fogysz (tár+tube-ok) a munícióból, vagy fel nem adod a küzdelmet!
Az első ilyen játékot a Gurkhas csapat kemény magjával összeakadva vívtam Pápán, az egyik miniscenario levezetése gyanánt. Had meséljem el az akkor szerzett élményeimet!
Aznap egész végig szinte csak Stomra a Gurkhas egyik ikonjára „vadásztam”. Szinte mindig megtaláltuk egymást a pályákon. Hol ő lőtt ki engem, hol én őt, de nem is ez a lényeg! A nap végén feldobták az utolsó golyóig játékot. Gondolkodás nélkül mentem bele. Felálltunk és elkezdődött az osztás. Jól el voltam látva bogyival, így osztottam az áldást szaporán. Közben azért kaptam is be szépen lövést, de nem sokat törődtem vele. …Ilyenkor nemigen keres az ember „elmebeteg fia” fedezéket magának… Szóval zajlott a csata és fogyott az emberanyag mind a két oldalon rendesen, amikor is már szinte ötször körbetáncoltuk a pályát és szembetaláltam magam Stommal! Határozott léptekkel elindult felém, fegyveréből folyamatosan lőve rám. Én egy gumirakásnak vetettem a hátam és összekuporodtam. És lőttem, csak lőttem! Először csak úgy össze-vissza, ahova sikerült. Ez nem használt, jött továbbra is, így most a maszkját vettem célba és a lencsét teljesen sikerült átláthatatlanná tennem. De csak jött és lőtt! A lábait kezdtem ekkor lőni, szerencsére már sok találatot nem kaptam, hiszen nem látott rendesen, így nyugodtabban vehettem célba. De ez sem használt! Szinte már fölém tornyosulni látszott, abban az összekucorodott helyzetemben! Betáraztam az utolsó száz bogyimat és döntöttem! Cél a nemesebb szerv és annak a rendje és módja szerint jól tökön soroztam! Na ez hatott!!! Fájdalmas hangok jöttek ki a maszk alól és mellettem elzuhanva, a vakságtól egy gumihalmot feldöntve, a földön landolt Stom! Azért még „hazakísértem” az ülepére leadott néhány biztonsági lövéssel! Na, ekkor vége lett a küzdelemnek! Felnézve azt láttam, hogy mindenki a pálya széléről figyeli kettőnk kis magánszámát, és iszonyatosan jókat derülnek annak végkifejletén! Felmérve magamat, jó néhány fájdalmas találatot vehettem leltárba, de kárpótolt mindezért az előbb átélt játékélmény és a „moziba illő” vég!

Azóta Stomra mint örök harcostársra és jó barátra tekintek. És ha van, soha ki nem hagyom az utolsó golyóig játékot… 🙂

Az ominózus játék után!

Reklámok
Tagged with: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: