Paintballaddict – csak így, simán…

VI. SWAT Paintball Scenario Pápa – beszámoló

Posted in Scenario by Tacepao on 2009/06/02

swat1Ha tovább olvasol, akkor a festéklövészen már publikált beszámolómat olvashatod! Akkor még is minek? Mert hozzászólhatsz, leszídhadsz, dícsérhetsz, kérdezhetsz, vagy csak mert még nem olvastad…

VI. SWAT Paintball Scenario Pápa. 2009. 05. 16.

2009.05.16.A hajnali kelés és autózás szokásos menetrendjével nem untatnák senkit. Aki jár ilyen rendezvényekre, az tisztában van a korán kelést ellensúlyozó belső feszültségről, a várakozás izgalmáról. Minden fanatikus játékosnak ünnepnapok az ilyen összeröffenések. Nagy létszám, nagy terület, nagy kihívás. Minden paintballosnak ki kell próbálnia, ha még nem tette, az ilyen „big game” stílusú játékot. Garantált az élmény és a kellemes kikapcsolódás, főleg, ha ezt olyan rutinos rókák szervezik, mint a Pápai SWAT Paintball Egyesület tagjai.

Immáron a hatodik scenariót rendezték a srácok. Ebbe a sorozatba a negyedik játéknál volt szerencsém becsatlakozni a játékosok táborába, így van összehasonlítási alapom. A helyszín és a pályák, a szokásosak voltak. A SWAT főhadiszállása Pápa-Tapolcafő mellett található, egy volt Szovjet Laktanyában. Ez a terület nagyon alkalmas ilyenfajta játékok megrendezésére. És ha a jó terület adott, akkor már csak jó ötletek kellenek egy jó scenarióhoz. Szerencsére az ötletekben nincs hiány, így idén is új feladatokkal leptek meg minket a srácok.
Két pályán egy-egy oda-vissza játékot szerveztek a srácok. Mindkét játék, támadók és védők között zajlott. Az elsőben a bunker fölötti, erdős-bokros területen 8 (+1) „bázis” került kihelyezésre. Ezekről, a bázisokról kellett begyűjtenie a támadó csapat játékosainak a rajtuk elhelyezett számokat, miután a bázisokon lévő zászlót sikeresen felhúzták. Ha a támadók felhúzták a zászlót, a védők már a bázist vissza nem foglalhatták, onnan vissza kellett vonulniuk a még saját kézen lévő bázisok védelmére. Ha a támadók a kilenc bázisból hatot elfoglaltak, nyertek. A játék feladatát időre kellett teljesíteni.
A második feladat „túszszabadítás” volt. Ez a játék az épületeknél zajlott, ahol is 4 térkép és 4 túsz volt elrejtve. A támadóknak ezeket, a térképeket és a hozzájuk tartozó túszokat kellett megszerezni – kiszabadítani és egy kijelölt ponthoz (a kapuhoz) „menekíteni”. Ez a játék is időre zajlott és a támadóknak elég volt 3 térkép és túsz megszerzése a győzelemhez.
Mindkét játék 2 körös és 1-1 órás volt. A játékok során a kilőtt játékosok tízpercenként állhattak vissza a játékba, egy-egy visszaállítási pontról.

Megérkezésünkkor sok ismerős és ismeretlen arcot láttunk. Hála az égieknek, kellemes napsütés és optimális körülmények várták a játékosokat, akik ha nem is a megszokott nagy számban, de nagy lelkesedéssel érkeztek. A szokásos helyen történő leparkolás után következett a kipakolás és a felszerelések összeszerelése. Mi kihasználtuk a büfé adta lehetőségeket, és ittunk egy kávét, majd készülni kezdtünk a játékra. Az ilyenkor adódó, menetrendszerű technikai problémákat sikeresen elhárítottuk, „kronóztunk” egyet, majd a játékosok elosztása és az első játék eligazítása következett. Az eligazításon, mondhatni menetrendszerűen, egy kis viccelődés is belefért.
Miután létrehozták a két csapatot (piros és sárga karszalaggal megkülönböztetve őket) elfoglaltuk helyeinket a pályán. Társaimmal a sárga csapatba kerültem és az első játékban a bázisok védelme volt a feladatunk. Itt említeném meg, hogy Ausztriából is érkeztek játékosok, akik szintén a sárga csapatot erősítették, még ha a nyelvi akadályok ezt néha nem is tették olyan egyszerűvé.
Társaimmal az egyes és kettes bázis között helyezkedtünk el a bokrok takarásában. A játék elindulásakor kicsit talán lassan vette fel a piros csapat a játék ritmusát, ezért elég sokáig kitartottunk. Itt még egy vicces szituáció is kialakult, ugyanis egy önfeláldozó piros játékos berohant az első bázisra és letépte a zászlót rúdjáról, gondolván, azt kell megszerezni…
…miután a zászlót az egyik bíró visszaszerkesztette a bázisra, elordibálásra került, hogy nem letépni, hanem felhúzni kell a zászlót. Letépni a számot tartalmazó lapot kell a rúdról…
Sokáig nevetni ezen a szituáción nem maradt időm, mivel két oldalról előrontó pirosak egyikének köszönhetően, már sétálhattam is kifelé a visszaállítási pontra, egy elég szép púppal a fejem búbján!
Visszaállásom után zömmel a pálya bal oldalán küzdöttem vállvetve társaimmal, változó sikerességgel, de maximális jókedvvel. Párszor még sétálni voltam kénytelen, de ez is beletartozik a játékba. Az egy órás időkeretet kijátszottuk, így sikeresen védtünk meg annyi bázist, hogy a piros csapat ne érezhesse a „siker ízét”.
Kis pihenő után a sárga csapat próbálkozott azzal, hogy elfoglaljon annyi bázist, amennyit csak bírt. Ekkor már megértettem, hogy a támadóknak nincs is olyan könnyű dolga, mivel a sűrű növényzet és bokrok, kiváló fedezéket nyújtanak a jól elhelyezkedő védőknek. Az egyes és kettes bázist, mi is könnyen vettük birtokba a terep nyitottságából adódóan, de ezután igazi dzsungelharc bontakozott ki. A sűrű bozótosból mindenhonnan lövések hallatszottak és nagy csata zajlott. Pár játékostársunk elhozta a bunkerben található +1 számot, a kilencest, amiből ismételten félreértés adódott, mivel páran úgy hittük, hogy ha ezt megszerezzük, nyertünk. Tévedtünk! A bunker kijáratánál lévő bázison elhelyezett nyolcas számú lap megszerzésével tudtuk volna ezt a célunkat elérni. Némi dzsungelharc után, négyen úgy határoztunk, hogy megpróbálunk keresztülmenni a pálya alatt húzódó bunkeron. A fenti meleg és napsütés után, szinte döbbenetes kontraszt volt a hideg és a pár gyertya által nyújtott pislákoló fény! A túloldalra érve (nem kis időt vett igénybe a „séta” a sötétben), szinte azonnal tűzharc bontakozott ki a védekező csapat őrei és közöttünk. Ennek a tűzharcnak első áldozataként jöttem ki a bunkerből. Ekkor derült ki, hogy már nincs lehetőség a visszaállásra, ezért lepakoltam „táborhelyünkön” és a közben feltálalt paprikás krumpli fogyasztására koncentráltam, az idő közben a kocsinkhoz érkező két útitársammal együtt. Az étel most is, mint mindig, kiváló volt és nagyon jól esett! Ez a szünet lehetőséget adott arra, hogy kibeszéljük a két kör tapasztalatait, élményeket cseréljünk.

A kaja után jöttek a túszszabadítós játékok az épületeknél. Itt ismételten a sárga csapat védekezett az első körben. A sárga épületnél bontakozott ki nagy csata. Mi egy eléggé passzív helyen „őrködtünk” egy darabig, majd a sárga épület jobb oldalán próbáltunk meg komolyabban játékba avatkozni. Elsőre ez nem igazán sikerült. Ennek Soma barátom „látta kárát”, egy sorozat képében, amit rossz pozíciónk és az épület „étkezdéjében” használt füstgránátok egyikének köszönhetett. Ekkor behúzódtunk az épületbe, és az ablakokból vertük vissza a piros csapat intenzív támadásait. Itt szerencsésen kitartottunk az első kör végéig, habár szépen körbelőtték fedezékeinket.
A második körre kicsit átrendeződtek a viszonyok, mivel a piros csapatból sajnos elkezdtek hazaszivárogni az emberek. Két társam is „bepirult”, ennek köszönhetően pedig, dugába dőlt az a támadási tervünk, amit még védekező csapatként ötlöttünk ki. Nem sokkal a támadás megindítása után Kapó barátommal találtunk egy térképet és annak útmutatása alapján egy „túszt” is. Kis híján berosáltam a röhögéstől a túszt látván, ugyanis a túsz egy szalmával kitömött zsák volt, melyre, egy számomra ismeretlen művész, pingált ábrázatot! A túszt Kapó kapta a vállára és felvezetésemmel a pálya szélén próbáltunk meg eljutni a kapuhoz. Ekkor két osztrák csapattársunkkal találkoztunk, akik azt próbálták elmagyarázni, hogy előttünk rejtőzködve több piros játékos is van. Ezekkel a védőkkel aztán egy komoly tűzharc alakult ki, melynek során ismételten a fejem tetejére sikerült kapnom egy lövést. A visszaállási pontra távozásom alatt, valaki még sikeresen hátba sorozott, feltartott kezeim ellenére is, de nem ért meglepetésként az eset, mivel ez szinte majdnem minden scenarión előfordult már velem. A visszaállás után megpróbáltam ismételten eljutni arra a helyre, ahol kilőttek, de mire odaértem a helyzet olyan mértékben megváltozott, hogy sem túszt, sem csapattársakat nem találtam már ott. Csak pár piros játékost! Lőszerem és levegőm eddigre igen csak megcsappant, így úgy döntöttem, hogy tartalékaim maradékával ezeket, az ellenfeleket fogom „elszórakoztatni”. Két oldalról kaptam az „áldást”, de így is sikerült hosszú sorozatokkal válaszolnom rájuk! Aztán jött a szokásos fejem búbjára érkező lövés. Később megszámoltam, nyolc darab bogyó maradt a tárban. Számomra véget ért a harc.
Az autóhoz visszatérve és felszerelésemtől megszabadulva az első utam a büféhez vezetett. A hideg sör felüdülésként hatott rám…
…felszerelésünk elpakolása után a házigazdákkal beszélgettünk egy jót, levezetésképp. Közben fogyasztottunk némi folyadékot, ki-ki ingerenciája és dehidratáltsága szerint. Én továbbra is a sört részesítettem előnyben. Házigazdáink ismételten felhívták figyelmünket arra, hogy előző nap is érkezhettünk volna, egy jó kis sátorozásos, kajálós, iszogatós estét eltöltve körükben. Legközelebb, ígérem így lesz!

Ezúton is szeretném megköszönni a Pápai SWAT Paintball Egyesületnek a játéklehetőséget, a kifogástalan szervezést, az ötletes játékokat! És már most várom a VII. scenariót! Csak remélni tudom, hogy arra már szerbiai barátaink is el tudnak jönni, akiket személy szerint nagyon hiányoltam a rendezvényről!

2009. május 17.

Tacepao

Reklámok
Tagged with: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: