Paintballaddict – csak így, simán…

Játék az esőben. Pettend 2009. 06. 07.

Posted in Woodsball by Tacepao on 2009/06/09

albaVasárnap délután az Alba Paintbal Team otthonában, Pettenden, játszottunk kicsit. Hosszúra a játék, sajnos nem sikerült, de azért kimondottan jól éreztem magam.

Délután egy órakor indultam el otthonról, hogy Kapót felvéve Pettend felé vegyem az irányt. Már ekkor szakadt az eső! Trópusi monszunként tudnám jellemezni a körülményeket. Persze ezek a körülmények sem vették el jókedvem, és töretlen optimizmusom. Még ki sem értem Sárbogárdról, amikor már csörgött is a telefonom. MZ hívott, az Alba oszlopos tagja, hogy miként értékelem a helyzetet. A válaszom rövid és tömör volt: – Játszunk!

Ezután újabb hívás jött. Most Vadász hívott, hogy fel tudnám e őt is venni, mert akkor becsatlakozna hozzánk. Kicsi autóm kapacitása habár véges, de azért természetesen igent mondtam. Miután mindenkit összeszedtem irányt vettünk a pálya felé. Az eső rendületlenül esett, hol csendesen, hol őrjöngve, de minden esetre kitartóan!

Megérkezésünkkor épp egy “bérjátékos csapat” készülődött elhagyni a pályát. Mi pedig eső ide, eső oda elkezdtük összerakni a cuccost. A többiek, akik eddigre a pályán voltak, már az egyik épületbe húzódtak az égi “áldás” elől. Próbáltatok már hárman markereket és egyéb felszerelést összeszerelni egy VW Polo-ban? Nem egyszerű! De azért, ha lassan is, de megoldottuk.

Tizenöt mindenre elszánt (vízálló) játékos gyűlt össze a rettenet (időjárás) ellenére is. Két részre osztódtunk és a nagyobb épületben játszottunk “bemelegítés ként” egy gyors csatát. Mi a hátsó részből indulva az épület jobb oldalán törtünk előre Kapóval. Mögöttünk Seez operált szorgalmasan. A pálya adottságából kifolyólag volt alkalmam gyakorolni a kétkezes marker használatot, amiben őszintén bevallva, sokat kell még fejlődnöm! A stabilitás már megvan, csak a sebesség még nem az igazi (szigorúan csak semi-zek, hogy “megdolgozzak a sikerért”). Szóval a pálya feléig sikerült feljönnöm, amikor is egy “mázlis lövés” következtében kiestem. A fedezékemül szolgáló két gumi halom közti résen “csapódva” ért a találat. Eh…

A következő körre az eső épp elállt, így épülettámadós játék következett. Kicsi csapatunk feladata az épület betámadása és az ott elrejtett “zászló”, egy üres lőszeres doboz, megszerzése volt. Jobbra indultam és fedezékről fedezékre rohanva próbáltam a terület jobb szélére eljutni. Minden futást mázli kísért, mivel minden alkalommal szépen körbelőttek. Mikor kiértem a jobb szélre, egyszer csak Kapó volt előttem, ugyanott. A mázlista, amiért én vért izzadtam, azt gond nélkül “lesétálta”, mivel addigra a középen felfejlődő társaink szépen megszórták az épület azon részét, ahonnan nemrég még az áldást kaptam.

Egészen az épület sarkáig jutottunk. Itt kis párásodás következett, majd egy igen kicsavart pózból lőttem be az épület oldalán található ajtón, és szedtem ki az ott megbújó védőt. Már bent is voltunk és törtünk előre. Keményen tartották magukat a védők, a hátsóbb helyiségekből, így megrekedtünk. Kamikaze rohamot elvetve, módszeresen szedegettük ki a védőket. Igaz ennek a taktikának is áldozatául esett két társunk, de már csak egy védő volt velünk szemben. Kapó megadta a rejtőzködési helyét és vállvetve “rontottunk rá”. Mivel kis felületet mutatott magából, így a kézfejét-ujjait sikerült eltalálnom. Győztünk. A vicc az volt, hogy a doboz mellett simán elsétáltunk, én speciel észre sem vettem a félhomályban.

A következő játék előtt történt Vadásszal egy kis baleset. Az egyik aknáról valaki eltávolította a fedelet és ő “sikeresen” belelépett a semmibe. Mivel nagyon fájlalta a lábát az autóban pihentette azt. Meggyengülve hát, de lelkesen kezdtünk a ház bevédésébe. A hátsó részt védtük az oldalról próbálkozókkal szemben. Előbb Kapó (egy a fene tudja honnan érkezett lövés következtében), majd én (a táram egy rakat ócskaság, már megint leállt) voltunk kénytelenek elhagyni az épületet.

Kint az autóknál derült ki, hogy Vadász állapota nem hogy javulna, romlik. Ezért az időközben a távozás mellett döntő Seez (reggel óta a pályán volt a bérjátékosokkal), felajánlotta hazaszállítását. Mivel a fegyveremhez nélkülözhetetlen levegőt Vadász búvárpalackja szolgáltatta (sajnos házigazdáink csak co2 “kompatibilisek”), így világos volt, hogy sok játékra lehetőségem már nem maradt.

Az utolsó kör ismét az épületben zajlott, ahol az eső játékot is megejtettük. Most az épület ellentétes oldaláról indultam és a közepéig sikerült jutnom, ahol is a lábfejemre landoló bogyó jelezte, hogy nem húzódtam be a fedezék mögé eléggé. Kilőnöm addig abban a körben senkit nem sikerült, mivel a párásodás és a félhomály a látási körülményeimet igen csak lecsökkentette.

A napnak vége lett. Jót játszottunk, még a körülmények ellenére is. Szeretem ezt a pályát és a srácokat is. Hívtak jövő hétvégére is. Mennék is, csak hát vannak problémák. Kell először is egy új tár, de most már komolyan. És kell valami megoldás a co2/air kérdésre. Mert ez a másokra utaltság a levegő kérdésében nem az igazi… a megoldás már körvonalazódik!

Ja! És a srácokkal megbeszéltük, hogy a következő Pápai mini scenáriot ki nem hagyjuk, semmi pénzért, melynek dátuma: 2009. 07. 04.

Advertisements
Tagged with: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: